| |
Kónya
Lajos sógora.
Tóth
Ferencről
A vázlatfüzet s a ceruza mindig ott van
az igazi művésznél, hiszeb csak így tudja az élet miden mozzanatát
megörökíteni.
Tóth Ferenc rajzain is ott van az emberek arcán, a mozdulatokban
az élet minden apró keserűsége s néha talán az öröme is. Grafikáin
keresztül egy másik világ tárul fel előttünk. Egy regény,
egy illúzióktól mentes történetek sora, melyet az ábrázolt
személyek viselnek önmagukon. Az utca embere: a koldus, a
tömegben is magányos, megtört lélek.
A portrék természetesen és könnyedén kerülnek vázlatfüzete
lapjaira, így mindenkor felhasználhatók lesznek egy karakter
megjelenítéséhez. Az arcok nem csupán személyeket mutatnak
be, hanem jellemeket, egyéniségeket, s minden vonásában az
embert. Képein a szemek, a mozdulatok mindent elárulnak, mindent
elmesélnek.
Illusztrációi valóban bemutatják azt, amit a művész láttatni
akar velünk. Toldi és Don Quijote vázlatai már szinte kész
művek. Ennek a két hősnek a képi feldolgozása Tóth Ferenc
belső lelki világát is tükdrözi. A két különböző hősi figurán
keresztül láthatjuk talán igazán a jelen kor művészeinek mindennapos
küzdelmeit a megélhetésért, az elismerésért. Bizony harcolni
kell Toldiként erővel, akarattal, tisztességgel, de szélmalomharcnak
tűnő viaskodásnak idővel eredményt kell szülnie.
Tóth Ferenc alkotói készségét nagyon sokan példaként állíthatnák
maguk elé. Ő az az idealista művész, aki hisz a szebb és jobb
művészet feltámasztásában. Kezében mindig ott a papít és a
ceruza, ezzel is példát mutatva mindenkinek, hogy csak a mindennapos
munka, a kitartó anyaggyűjtés az, aminek segítségével minden
művész elénk tárhatja világunkat - nem eltorzítva, de reálisan.
Csak ez a fajta művészet az, amely képes az örökkévalóságra,
a hallhatatlanságra.
Bíró
Endre
[Bevezető
szöveg a Bíró Family Kft. által kiadott grafikai füzetbe.
Grafikai Füzetek, 8. füzet, 1997.]
|
|
