| |
Falusi kántor fia. Miskolcon végzett négy elemi és két gimnáziumi
osztályt. 1919-től családjával Budapesten élt, apja halála
után 1920-tól kereskedőinas volt, 1921-től Szatmárnémetiben
dolgozott tovább.
Részt vett az erdélyi
ifjúmunkás mozgalomban. 1925-ben Kassák Lajos közölte első
versét (Valaki…) a 365 c. lapjában, majd néhány versét
a Munka és a Dokumentum c. folyóiratában tette
közzé.
1925-ben Budapestre
költözött, alkalmi munkákat vállalt az Angol Parkban, szállodákban,
kávéházakban. Tagja lett a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak.
1927-ben előbb rendőri felügyelet alá került, majd letartóztatták
és kitoloncolták Romániába. 1928-ban hazaszökött, Szatmári
Zoltán álnéven élt.
A Nyugat-ban
először 1928-ban jelent meg verse. Első verseskötetéről, Csuklódon
a vér kibuggyan (1930) Radnóti Miklós írt elismerő kritikát
(Kortárs, 1930. 6. sz.).
1937-ben ismét letartóztatták,
de az irodalmi közvélemény, főleg Illyés Gyula közbenjárására
kiszabadult. A lélek panaszaiból c. verseskötetében
(1942) 1936 és 1942 között írt verseit gyűjtötte össze.
A II. világháborúban
munkaszolgálatosként került Ukrajnába (1942-44). A Szálasi-puccs
idején megszökött, a háború végéig felesége, Bátori Irén írónő
bújtatta zuglói lakásukban.
1945 tavaszától a
Szabadság c. napilap kulturális rovatvezetője, majd
a Népszava munkatársa, utóbb az Athenaeum könyvkiadó
lektora volt. Megjelentek válogatott versei (A teremtés
tanúja, 1945), 1942-1947 között írt versei (Kagylóban
a tenger, 1947).
Az 1948-1953 közötti
időben tudatosan pártos költő volt (A hűség és hála éneke,
1949; A pártos éneke, 1950; A nép szívében,
1952). Gyermeklapot alapított és szerkesztett, a Kisdobost
(1952-1956), melyben számos mellőzött írónak, költőnek biztosított
publikálási lehetőséget.
1956-ban az Írószövetség
forradalmi csoportjához tartozott. Politikai magatartásáért
1957-ben 3 évi börtönbüntetésre ítélték. Amnesztiával szabadult
1958. október 15-én.
Írásai csak 1962-től
jelenhettek meg rendszeresen. Az ezernevű lány c. mesejátékát
Szervánszky Endre zenéjével a Bartók Teremben mutatták be
1963. január 24-én. Ebben az évben jelentek meg új versei
a Tűzből mentett hegedű c. kötetben, benne a halott
feleség siratása (Sirály).
1964-től írt
karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket az Élet és Irodalomban,
1965 és 1967 között a Tükörben is megjelentek írásai.
1967-ben Négy perc múlva beál laz ősz c. lírai játékát
az Irodalmi Színpadon játszották. Sirály címmel 1973-ban
adta közre összegyűjtött verseit (1925-1972).
Az Irodalmi Színpad
a Fáklya-klubban 1974. december 19-én Zelk-estet rendezett.
Emlékezetes maradt szereplése Szabó István és Sára Sándor
Tűzoltó utca 25. c. filmjében.
Életében megjelent
utolsó verseskönyve: Főhajtás a túlvilágra (1988?).
Kiadatlan művei második
felesége, Sinka Erzsébet irodalomtörténész gondozásában jelentek
meg.
További művei: Tegnap. Visszemlékezések
(Bp., 1966); Bekerített csönd (versek, Bp., 1971); Féktávolságon
belül (cikkek, karcolatok, Bp., 1973); Este a kútban (versek,
Bp., 1981); Alszik a szél (gyermekversek, mesejátékok, Bp.,
1982); Keréknyomok az égen (versek, Bp., 1982); Nappali menedékhely.
Prózai írások 1927-1955 (vál. Sinka Erzsébet, Bp., 1984);
Egyszervolt ember. Prózai írások 1964-1971 (vál. Sinka Erzsébet,
Bp., 1985); Reménykedem és rettegek. Prózai írások 1973-1981
(vál. Sinka Erzsébet, Bp., 1986); Térdig hamuban (kiadatlan
versek, összegyűjtötte Sinka Erzsébet, Bp., 1988); Mese a
legokosabb nyúlról (gyermekversek, Bp., 1989).
Irodalom: Z. Z. Bibliográfai és repertórium
1975-ig (összeáll. Zimáné Lengyel Vera, Bp., 1975); Karinthy
Ferenc: Írószobám. Beszélgetés Z. Z.-nal (Kortárs, 1976. 4.
sz.); Béládi Miklós: A költő égboltja; Illyés Gyula: Kedves
Zoltán! (Kritika, 1976. 12. sz.); Rónay László: Költő Isten
oldalán (Új Írás, 1976. 5. sz.); Szerb Antal: Bevezető Z.
Z. verseihez (Sz. A. ismeretlen írása, közreadja Szerb Antalné,
Kritika, 1977. 12. sz.); Kabdebó Lóránt: A háborúnak vége
lett (interjú, Kortárs, 1980. 7. sz.); Bécsy Ágnes: Vázlat
Z. Z.-ról (Irod. tört., 1980. 1. sz.); Vas István: Az abszolút
költő (Élet és Irod., 1981. 18. sz.); Csurka István: Z. Z.
sírjánál (Élet és Irod., 1981 19. sz.); Pomogáts Béla: A megállított
idő (Új Írás, 1981. 12. sz.); Illés László: Z. Z. (Jelenkor,
1983. 9. sz.); Tandori Dezső: Tovatűnt énekesek (Műhely, 1984.
1. sz.); Borbély Sándor: Z. Z. reménytelen küzdelme (B. S.:
Tájékozódás, Bp., 1986); Bella István: Levél Z. Z.-nak (Élet
és Irod., 1986. 27. sz.); Takács Imre: Z. Z.-ról; Sinka Erzsébet:
Kolumbusz utca 54/B (Árgus, 1990. 4. sz.); Rónay László: Pereskedés
Z. Z.-ért (Magy. Nemzet, 1991. júl. 21.).
-Szi. Bihari Sándor: Rigófütty Z. Z.
(vers, Élet és Irod., 1976. 11. sz.); Csukás István: Őszi
köd az ügetőn (vers, Új Írás, 1976. 6. sz.); Nagy László:
Z. költőnek sürgősen (vers, Élet és Irod., 1977. 3. sz.);
Somlyó György: A beteg bohóc Z. Z.-nak (vers, Élet és Irod.,
1981. 16. sz.); Vészi Endre: Z. Z. telefonjai (Élet és Irod.,
1979. 27. sz.); Kálnoky László: Képek a falon (vers, Élet
és Irod., 1980. 13. sz.); Orbán Ottó, Garai Gábor, Bihari
Sándor versei (Élet és Irod., 1981. 18. sz.); Weöres Sándor:
Z. Z. emlékére (vers Új Írás. 1981. 7. sz.), Rigó József Z.
Z. olvasása közben (vers, Árgus, 1992. 1. sz.).
|
|
