|
Középiskoláit Makón végezte, majd képzőművészeti tanulmányokat
folytatott. 1935-től Budapesten Pátzay Pálnál szobrászatot
tanult, és a Képzőművészeti Főiskolárara járt. 1939 és 1941
között katonai szolgálatot teljesített. Ekkor érdeklődése
az írás felé fordult. Művészeti kritikákat, novellákat publikált
a Kelet Népe és a Magyar Csillag c. lapban.
1944-ben részt vett a Parasztpárt
szervezésében, és bekapcsolódott a Délmagyarország
szerkesztési munkálataiba. 1945-ben Budapestre került mint
a Nemzeti Parasztpárt propaganda osztályának vezetője.
1945-1949-ben a Szabad Szó,
majd a Művelt Nép c. lap szerkesztője lett. Később
kinevezték a Népművelési Minisztérium főosztályvezetőjévé,
miniszterhelyettessé.
1953-tól ő szerkesztette az Új
Hang c. folyóiratot. 1954-1956 között a Magyar Írószövetség
főtitkára volt. Irodalompolitikai cikkeit, bírálatait, novelláit
a Fórum, a Valóság, az Új Hang, az Irodalmi
Újság a Kortárs közölte; a Kortársban jelent
meg Egy barátság történetéből Bibó Istvánnal c. cikke
(1983. 5. sz.).
Műveiből: Gondolkodni jó. Válogatás hátrahagyott munkáiból
(vál., szerk. Erdei Sándorné Dezső Ginda, Makó. 1986).
Irodalom: Fekete Gyula: E. S. sírjánál (Tiszatáj,
1984. 10. sz.); Molnár Zoltán: E. S. halálára. (Élet és Irodalom,
1984. 29. sz.); Csalog Zsolt beszélgetése E. S.-ral (Beszélő
1984-1987); Tóth Ferenc: In memoriam E. S. (Honismeret, 1985.
2. sz.); Turczi István: Írók vihar után 4. (Kapu, 1990. 5.
sz.).
|
