Erdei Sándor

író
Makó, 1915. március 17. - Bpudapest, 1984. július 9.
 
 

 

Középiskoláit Makón végezte, majd képzőművészeti tanulmányokat folytatott. 1935-től Budapesten Pátzay Pálnál szobrászatot tanult, és a Képzőművészeti Főiskolárara járt. 1939 és 1941 között katonai szolgálatot teljesített. Ekkor érdeklődése az írás felé fordult. Művészeti kritikákat, novellákat publikált a Kelet Népe és a Magyar Csillag c. lapban.

    1944-ben részt vett a Parasztpárt szervezésében, és bekapcsolódott a Délmagyarország szerkesztési munkálataiba. 1945-ben Budapestre került mint a Nemzeti Parasztpárt propaganda osztályának vezetője.

    1945-1949-ben a Szabad Szó, majd a Művelt Nép c. lap szerkesztője lett. Később kinevezték a Népművelési Minisztérium főosztályvezetőjévé, miniszterhelyettessé.

    1953-tól ő szerkesztette az Új Hang c. folyóiratot. 1954-1956 között a Magyar Írószövetség főtitkára volt. Irodalompolitikai cikkeit, bírálatait, novelláit a Fórum, a Valóság, az Új Hang, az Irodalmi Újság a Kortárs közölte; a Kortársban jelent meg Egy barátság történetéből Bibó Istvánnal c. cikke (1983. 5. sz.).

 

Műveiből: Gondolkodni jó. Válogatás hátrahagyott munkáiból (vál., szerk. Erdei Sándorné Dezső Ginda, Makó. 1986).

 

Irodalom: Fekete Gyula: E. S. sírjánál (Tiszatáj, 1984. 10. sz.); Molnár Zoltán: E. S. halálára. (Élet és Irodalom, 1984. 29. sz.); Csalog Zsolt beszélgetése E. S.-ral (Beszélő 1984-1987); Tóth Ferenc: In memoriam E. S. (Honismeret, 1985. 2. sz.); Turczi István: Írók vihar után 4. (Kapu, 1990. 5. sz.).

 
 
 

  

 

Erdei Sándor
főtitkár beszámolójából

 

   "[...] a felkelés napjaiban, a november 3-a előtti két napon az Írószövetség a város több pontján ládákat helyezett ki gyujtés céljából. A láda mellett egy plakát volt, amelyben felhívás állt, hogy a harcokban elesettek hozzátartozói részére ebbe a ládába tegyék adományukat, akik adakozni akarnak. Ezekben a ládákban 260 000 forintnyi összeg gyult össze, amit az Írószövetség elôször a tervezett Nemzeti Segély számára ajánlott fel. Mikor a Nemzeti Segélyt nem engedélyezték, a Szövetség úgy határozott, hogy maga az Írószövetség osztja ki ezt a pénzt az elesettek hozzátartozói között. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy a Vöröskereszttől kaptunk névsort, és a pénz valóban mind olyan kezekbe jutott és jut, amelyek számára a gyűjtés indult."

 

(Magyar Írók Szövetsége: Gyorsírói jegyzôkönyv az 1956. december 28-án tartott közgyulésrôl, I. rész. Szivárvány, 1984. május, 88. o.)

     

Csatolt dokumentum:

A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának felhívása

 

<< Vissza a nyitólapra